Hatásos?

Sokan kérdezik tőlem, hogy hogyan hat a kineziológia, és miért van az, hogy egyik embernél működik, a másik ember számára pedig nem ez a megfelelő módszer.

Édesapám egyik kedvenc mondása, az, hogy az orvoslásban 50% a gyógyszer, a másik 50% a hit -, mondja mindezt háziorvosként.

A kineziológiára abszolút igaz ez az állítás. Az oldás elején ezt mindig úgy fogalmazom meg, hogy én tudom a módszert, azért vállalom a felelősséget, ez 50%, de azért már nem tudok felelősséget vállalni, hogy a velem szemben álló ember tudja-e hasznosítani az elhangzottakat. Van olyan ügyfelem, aki az oldás során "megvilágosodik", és azonnal tudja, hogyan tovább; vannak olyanok, akik az első és a második oldás között jönnek rá, hogy miért is kerültek szóba az elhangzott témák; és persze olyanok is vannak, akik eljönnek, kipróbálják ezt a módszert is, de hitük nem igazán van, a saját magukba vetett hitről meg ne is beszéljünk; őket általában nem látom többet.

Olyanok viszont egyre többen vannak, akiknek tudok segíteni, mert bíznak bennem, és legfőképp magukban.

Hogy mi a titok?

Nincs titok. Csupán emberi hozzáállás kérdése az egész. Ha akarok változtatni, akkor fogok érte tenni, ha nem, nos, akkor csak áltatom magam. Kicsit olyan, mintha megpróbálnám magamat kívülről, objektíven látni. Segíthet az is, ha elképzeljük, hogy a saját problémánkkal a barátunk fordul hozzánk. Neki mit tanácsolnánk? Tegyük azt!

Nagyon fontos, hogy ez az egész nem móka, és nem csupa kacagás. (Bár kínunkban néha kacaghatnékunk van.:)) Általában azért jönnek hozzám az emberek, mert valami nem működik bennük, valami defektet észlelnek. A hibát pedig csak erőfeszítéssel lehet helyrehozni, vagyis valami olyasfélét kell tennünk, amit eddig nem tettünk meg, mert

1. nem tudtunk róla, hogy ezt kellene tennünk;

2. nem volt elég bátorságunk, hogy megtegyük;

3. nem hittük el, vagy bíztunk magunkban eléggé ahhoz, hogy megtegyük.

A lényeg az újdonságon, a máson van. Egy régi problémához, konfliktushoz újfajta hozzáállásra van szükségünk.

Az oldás során megtudhatjuk, illetve lehetőséget kapunk arra, hogy megértsük, hogy eddig miért nem sikerült a megoldás. Úgyis mondhatnám, hogy világosan megértjük eddigi viselkedésünket. Ha pedig eléggé elszántak vagyunk, és tényleg megoldani, és nem halasztgatni, elodázni szeretnénk problémánkat, akkor elindulhatunk a megoldás felé.

Ezzel a kis írással arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha egy problémával kineziológushoz fordulunk, csak akkor várjunk eredményt, ha

1. teljes mértékben megbízunk a választott szakemberben;

2. elhatározásunk szilárd, és készek vagyunk erőfeszítést tenni is cél érdekében.

Köszönöm, hogy e havi hírlevelemet elolvasta és továbbítja azoknak az ismerőseinek, akik számára hasznos lehet.

További jó és szép napokat kívánok Önnek!             

                                    Üdvözlettel:

                                                              Darvas Orsolya