Nyomhatnék kevesebbet vagy többet? Súlyproblémák megoldása kineziológiával I.

Miközben ezt a hírlevelet írom, gondolatban már az olasz riviérán járok, és elképzelem, hogy nem nagyon ütök el hófehér bőrömmel a többi strandolótól. Álmodozásomat csak az árnyékolja be egy kicsit, hogy mindössze két hetem van még az ideális testsúlyom elérésére. Hogy mi az az ideális? Az, amiben - mármint a testben és súllyal - jól érzem magam, büszkén viselem a "testem", és mindez persze tükröződik a tartásomon, az arcomon, a viselkedésemen. Röviden azt is írhatnám, hogy jól érzem magam a "bőrömben". Nem óhajtok más bőrébe bújni, más bőr lenni.:) Ugye milyen szép és kifejező a magyar nyelv?

De hogy jön mindehhez a kineziológia?

Abban az esetben, ha valaki bármilyen súlyproblémával keres meg - akár hízni, akár fogyni szeretne -, legelőször mindig azt tesztelem, hogy tudok-e segíteni a Várakozó kilók nevű oldással. Már az oldás neve is elég beszédes: várakoznak a kilók. Arra várnak, hogy leadjuk vagy felszedjük őket.

(Bármily hihetetlen, van, akinek pár kilóra lenne szüksége és nem a fogyókúrázók táborát erősíti.:))

Ez egy olyan összetett oldás - több tíz rövid oldásból tevődik össze -, melynek során a kliens ideális testsúlyával dolgozunk. Ezt az ideális testet kell elképzelni, és erre vonatkozóan kell egyrészt vizuális technikákkal dolgozni, másrészt megkeresni azokat a blokkokat - stresszeket!!! -, amelyek gátolják a klienst az ideális test elérésében. Az oldás első részében, vagyis az ideális test elképzelésével, általában nem adódik semmiféle probléma, viszont, amikor elérünk ahhoz a részhez, ahol megkeressük és beazonosítjuk a gátló tényezőket - ezek általában események, érzetek, benyomások, amelyek a klienst érték -, akkor már születik egy-két meglepetés. Ennek az az oka, hogy a kitesztelt információ látszólag nagyon messze van a kliens súlyproblémájától, és ezt nehéz feldolgozni, megemészteni (megint a súly!!), másrészt nem egyszerű a súly és  kitesztelt dolog között az összefüggést megtalálni.

Egy-két példával konkretizálva máris érthetőbbek lesznek a fentiek.

Andrea (47 éves) kamaszkora óta túlsúlyos. Problémáját 2 terhessége csak súlyosbította, tovább növelte kilóinak számát. Egy éve magas vérnyomást diagnosztizáltak nála, és azóta naponta gyógyszert kell szednie. Gyerekei 16 és 13 évesek, tehát nemcsak lelki támaszt szükséges anyaként nekik nyújtani, de az sem hátrány, ha jó kondiban van, hogy a kamaszgyerekekkel lépést tudjon tartani. Természetesen azzal keresett fel, hogy segítsek neki elérnie a számára ideális testsúlyt. Az oldás során 14 éves korára kell visszamennünk, ami a pályaválasztás ideje. Ő gyerekekkel szeretne foglalkozni, a pedagógusi pályára menne, de szülei nyomására - mondván, hogy olyat válassz, amiből meg is tudsz élni! - a külkereskedelmi főiskola mellett dönt. Vagyis a szüleinek való megfelelni vágyás elnyomja a saját vágyát. Innen fogva szépen rakódnak rá a kilók, mintegy megvédve belső énjét, illetve jó mélyre elrejtve azt. Ugye milyen érdekes? Talán ismerős is? Amint sikerül a megfelelni vágyás stresszét oldanunk, Andreáról "olvadnak" le a kilók.

A másik példában Viktor (28 éves) küszködik azzal, hogy pár kilót felszedjen, és ne csont bőr legyen. Nála az oldás 5 éves korára vezet vissza, és egy kép ugrik be neki, amikor édesanyját hányni látja a mosdó felett. Az okát már nem tudja, - talán valamilyen vírusos fertőzést kapott el az édesanya -, de Viktor ebből azt szűrte le, hogy nem szabad enni, mert a fölösleg úgyis a vécében végzi. Ebben a történetben a szülő-gyerek közötti kommunikáció hiánya és gyermeki agy képzelete alakítja ki Viktor súlyproblémáit. Ez esetben egy, az anyával képzeletben lejátszott beszélgetés segít a stresszt feloldani.

Végezetül, szeretnék egy egyszerű gyakorlatot javasolni az ideális test kialakítása felé elinduló úton. A változás csak akkor kezdődhet meg, ha elfogadjuk a jelent. A gyakorlat erről szól.

Teljesen meztelenül álljunk egy tükör elé, és nézzük pár percig a testünket.  Ha ezzel megvagyunk, szépen vegyük sorra testrészeinket, és mondjuk bele hangosan a tükörbe, hogy mi tetszik azon a testrészen vagy miért szeretjük. Pl. szeretem a dús szempilláimat; szeretem az arcom dombocskáit, mert nevetéskor majd ki ugranak. A gyakorlatot addig csináljuk, amíg azt nem érezzük, hogy teljes mértékben ki vagyunk békülve azzal, amit pillanatnyilag látunk.  Folytatás a következő Hírlevelemben.

Köszönöm, hogy e havi hírlevelemet elolvasta. Ha tetszett, kérem, segítse munkámat, továbbítsa azoknak az ismerőseinek, akik számára hasznos lehet.

További szép napot, kellemes nyarat kívánok Önnek, üdvözlettel:

                                                                                             Darvas Orsolya

                                                                                                kineziológus

                                                                                             06/30-574-3605