The importance of being well avagy a jól-lét fontossága

A koronavírus margójára

Az első címet loptam. Van Oscar Wilde-nak egy drámája, amelyből legutoljára 2002-ben forgattak filmet (Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember – főbb szereplők: Colin Firth, Rupert Everett, Reese Witherspoon, Judi Dench); még ezután fogom megnézni. A mű eredeti címe: The Importance of Being Earnest.

Napok óta az jár a fejemben, hogyan segíthetnék még jobban, többet én is a körülöttem, és a tőlem távolabb élő/tartózkodó embereknek. Több ötlet kavarog/kavargott bennem.

Imádok írni (beszélni is -:)), és ha zaklatottabb vagyok, akkor felébredek hajnalban, és írni szoktam. Naplót. 13 éves koromban kezdtem, évekig naponta, esténként, lefekvés előtt róttam a sorokat. Aztán egyre ritkábban, először csak napok, majd hetek, hónapok, sőt egyszer évek is kimaradtak. Attól függött, hogyan éreztem magam a bőrömben.

2012-ben, a honlap létrehozásakor, szinte azonnal Hírleveleket kezdtem írni, de a mindennapi tevékenységek, a megszaporodott kötelességek, elfoglaltságok kicsit elsodortak, és a havi rendszerességgel írott szösszenetekről már régen lemondtam.

De a napokban – egy beszélgetés kapcsán – rájöttem, hogy így is tudok talán segíteni, és ez kötelességem is. Távolról, szavakkal, azoknak, akik olvassák.

A mondat, ami kiváltotta bennem az elhatározást, és mint látható, a tettet is, a következő volt: “Te nagyon optimista vagy!”

Mi másról is lehetett volna szó, mint a koronavírusról.

Igen, vállalom, optimista vagyok. Hogy nagyon-e vagy sem, fogalmam sincs. A “nagyon” nekem relatív; van akinek még az optimizmus is -:)

De amikor a mondat elhangzott, szinte zavarba jöttem, és elszégyelltem, hogy ez akkor most hiba, hogy én ennyire optimista vagyok?

Aztán persze elég hamar megnyugtattam magam, hogy velem minden ok, és inkább legyek ilyen. És nagyon hálás vagyok, hogy ilyennek születtem, ezt örököltem, és ilyennek is neveltek.

Mindenkinek nehéz most. Szerintem az élet valamiért mindig nehéz, de most a szokásos nehézségeken túl, van egy “össznépi” is. Meg egyébként mi, magyarok, imádunk és tudunk is panaszkodni.

Ennek ellenére az élet szép is, mert mindig, amikor elvesz valamit, akkor ad is. Csak sokszor ezt nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni.

Annyira elszomorít az emberek negatív hozzáállása. És ez az, ami írásra ösztökélt.

Első felindulásomban próbáltam felsorolni különböző foglalkozásokat panaszáradattal, és kerestem rájuk a pozitív reakciót. Ezt egyelőre elvetettem.

Arra gondoltam, hogy indításként írok inkább pár példát, hogy miért vagyok még most is, ilyen – néha talán kilátástalannak tűnő - , körülmények között is -, optimista.

Vagyis mire gondolok, mit veszek észre, és hogyan próbálom erősíteni magam, ha elfogy az erőm, és elborít a melankólia:

• itt a csodaszép, friss, üde, zöldülő tavasz – sokat gyalogolok, a gyerekekkel naponta igyekszem a szabadban időt tölteni;
• a digitalis oktatás/tanítás elsajátítása egy újabb kihívás, de egyben bővíti ismereteimet és lehetőséget ad arra, hogy egy új lábon álljak;
• a gyerekekkel való összezártság még több empátiára, toleranciára, kreativitásra, találékonyságra, játékosságra és türelemre késztet;
• szeretek segíteni; ez most nagyon jól jön a szomszédaimnak például;
• a felszabaduló időmben pótolhatom a régóta magam előtt tologatott elmaradásaimat, vagy kereshetek új tevékenységeket, vagy egyszerűen csak többet olvashatok;
• a bezártság enyhítésére felfrissíthetem és megújíthatom kapcsolataimat távolabbi rokonaimmal, barátaimmal; és van idő a beszélgetésre;
• sorban állás közben megtudhatom a híreket, eddig idegen, de velem egy városban lakó emberekkel beszélgethetek, rájuk mosolyoghatok, bátoríthatjuk egymást.

Nagy közhely, de attól még ugyanolyan igaz. Mindenkinek egy élete van (legalábbis itt a Földön mindenképp -:)), és az, hogy hogyan éli le nagyban függ tőle, és attól, hogy milyen hullámsávra állítja a buksiját.

Tény, hogy jó génekkel indultam és volt gyerekszobám is. De folyamatosan teszek is azért, hogy ez így maradjon.

Kedves Olvasóm! Önre bízom, hogy eldöntse, tényleg túl optimista vagyok-e.

Egyszer minden véget ér. Kívánok Önnek kitartást, jó egészséget és mindenekelőtt azt, hogy őrizze meg a humorérzékét! Mert nekünk, magyar embereknek azért az is van -:)

Szeretettel:

Darvas Orsolya