Elengedés

A Viselkedési Barométer – ami az első számú munkaeszközöm kineziológusként -, kezdőpontja az Elfogadás, végpontja pedig a Van választás. Ez nagyon tömören összefoglalva azt is jelenti, hogy csak akkor vagyok választó, vagyis akkor választhatom meg lépéseimet, cselekedeteimet, ha elfogadom azt, ami van. Vagyis a választás elfogadással kezdődik.

Sok ügyfelemnek már az is nehézséget okoz, hogy elfogadja, hogy problémája van. Sokan jönnek hozzám nem önszántukból, hanem azért, mert valaki hozza őket. Ők tipikusan azok, akik érzik, hogy van valami probléma – másként nem egyeznének bele az oldásba -, de maguktól nem keresnének fel.

A múltkori hírlevelem témája a fókusz volt. Ha megtagadom az elfogadást, és nem fogadom el a helyzetet, amiben vagyok, akkor kívül helyezem magam a fókuszon, nem vagyok hajlandó szembenézni azzal, amiben vagyok, ami van körülöttem. Ilyenkor fordul az elő, hogy úgy érzem, hogy csak egy helyben topogok.

A jógaoktatóm sokszor mondja azt jóga közben, hogy az adott gyakorlat – ászana – azért hasznos, mert teret ad az elengedésnek, beengedésnek, megengedésnek. Például egy mellkasnyitás vagy toroknyitás. Szabaddá, nyitottá teszem ezeket a szerveimet, hogy beáramolhasson például a levegő. Ez az elengedés testi síkon.

De hogy működik ez lelki síkon? Ugyanígy, csak az elengedés a fejben zajlik. Elfogadom például, hogy vannak olyan rajtam kívül álló dolgok, amiket nem tudok megváltoztatni. Bármit teszek, azok maradnak ugyanúgy. Vagyis az egyetlen, amit tehetek az az, hogy én változtatok a hozzáállásomon. Ugye, milyen egyszerű? Leírni és megérteni, igen. De megvalósítani már sokkal hosszadalmasabb és sok esetben fájdalmas is, hiszen ez általában azzal jár, hogy valamilyen jelentős változást, változtatást kell az életemben megvalósítanom. Szakítanom kell egy eddigi szokásommal, meg kell változtatnom egy eddigi viselkedésemet. Ez sohasem könnyű. Ezért nagyon fontos, hogy tudjam, hogy időre van szükségem, és sok-sok türelemre. Előfordulhat, hogy többször vissza is esek, és érezhetem azt, hogy semmit sem jutottam előre. Ilyenkor nagyon fontos, hogy megértő és megbocsátó legyek magammal, és mindig tudatosítsam, hogy hová is tartok, és emlékeztessem magam, hogy az odavezető út rögös.

Az utat részekre is oszthatom, és az egyes állomásokon kisebb jutalmakat is tűzhetek ki magam elé. Így láthatom a folyamatot, és egy-egy fordulóponton a jutalmak azt jelentik, hogy szépen haladok előre.

Köszönöm, hogy elolvasta a hírlevelemet, és kívánok sikert az elengedésben! Ha esetleg elakadna, akkor szívesen segítek Önnek!

Szép napokat kívánok! Üdvözlöm.

Darvas Orsolya