Üdvözlöm Önt kedves Olvasóm! 

1973-ban születtem.

A gyerekkorom – köszönhetően szüleimnek – szinte gondtalanul telt. Egyetlen feladatom az volt csak, hogy tanuljak. Igaz, azt viszont jól kellett csinálnom. Nem mintha büntetést kaptam volna a rossz jegyek miatt, a jól teljesítés aféle saját magam által támasztott elvárás volt. Orvos szülők gyerekeként mindenki ismert a kis szabolcsi faluban, ez "kényszerítő" körülményként hatott rám. Pedig a tanulás mindig is örömforrás volt számomra. Világéletemben szerettem iskolába járni, és folyamatosan tanultam. A tanulás fiatalon tart, és így sokáig kötődhet az ember a gyerekkorához - vallom még ma; nekem pedig különösen kedves emlékekkel van tele ez a gyerekkor.

Később angol-francia szakos tanári diplomát szereztem, de tanári diplomámat a gyerekeim születése után kamatoztattam csak. Előtte tettem egy kis kitérőt a multik világába, mert szerencsémre a munkába állásommal egyidőben kezdődött Magyarországon a privatizáció, és így a nyelvtudásom segítségével könnyen és gyorsan elhelyezkedtem. Közben megszereztem az MBA-t is angol nyelven, és egyre lelkesebben dolgoztam.

1999-ben Szegedről Budapestre költöztem, újabb, nagyobb kihívásokat remélve. Számításaim bejöttek; egy multinacionális távközlési cégnél újra csak hasznos volt nyelvtudásom, és a Szegeden, nagyvállalati környezetben szerzett ismeretek. Napi 10-12 óra munka után örömmel töltött el, hogy az állandó stresszes életnek hamarosan vége szakad, és nagy kedvvel vetettem bele magam az elsőgyerekes anyuka szerepbe 2004. januárjában. A kisfiam után két kislánynak is életet adtam, és az első évek alatt szinte időm sem volt, hogy magammal törődjek. De az élet nem hagyja, hogy elhanyagoljuk magunkat.

2008-ban egy kéthetes kórházi ápolás rádöbbentett arra, hogy míg folyamatosan másokat igyekeztem kiszolgálni, magamat háttérbe helyeztem, és nem vettem észre, hogy az állandó megfelelési kényszerben elfelejtettem felnőni. Egy nagy, illúziókkal, ábrándokkal teli gyerek maradtam.

Mit mondjak? Nem feltétlen hálás és kellemes érzés szembesülni ezekkel az érzelmekkel, közben tudva azt, hogy az időt nem lehet visszaforgatni, az élet megy tovább.

Így történt, hogy ennek a súlyos depressziónak köszönhetően jutottam el egy kineziológushoz. Az oldások olyan átütő eredményt hoztak, hogy hamar elhatároztam, megtanulom ezt a szakmát, és segítek a hozzám fordulóknak. 2009. óta párhuzamosan dolgozom nyelvtanárként és kineziológusként. A kineziológia One Brain (egységes agy) vagy másnéven Three in One Concepts (Három az egyben módszer) ágát tanultam és gyakorlom. 

Milyen eredményekről is van szó? Arról, hogy visszatért az életkedvem, tele lettem energiával, újra mosolyogtam, voltak céljaim, és nőni kezdett az önbizalmam. Hittem magamban, és tudtam, hogy képes vagyok megteremteni a számomra élvezetes munkát, környezetet.

A depresszió hamar véget ért, ám ma már akkor sem esem kétségbe, ha néha borús napjaim vannak. Tudom, hogy képes vagyok a problémáimat megoldani, és képes vagyok a lelkesedésem is visszanyerni. Az is igaz, hogy a sikert soha nem adják ingyen, bizony fáradságos út áll mögöttem.

Köszönöm, hogy Ön is elolvasta kicsit hosszúra sikeredett bemutatkozásom, és bízom benne, hogy felkeltettem érdeklődését, és Ön is szívesen kipróbálja az általam alkalmazott módszert.

Hívjon 06/30-574-3605, vagy írjon orsi.darvas@gmail.com, szeretettel várom jelentkezését, és minden tudásommal azon leszek, hogy segítsek Önnek is céljai elérésében.