Üdvözlöm Önt kedves Olvasóm! 

1973-ban születtem, és 2009-ben találtam meg azt a területet, amivel igazán szeretek foglalkozni. Ez a kineziológia, illetve annak egyik ága a One Brain (=egységes agy) vagy más néven Three in One Concepts.

A gyerekkorom – köszönhetően szüleimnek – szinte gondtalanul telt. Az egyetlen feladatom az volt csak, hogy tanuljak. Igaz, azt viszont jól kellett csinálnom. Nem mintha kaptam volna a büntetést a rossz jegyek miatt, de meg sem próbáltam a büntetést kivívni, hiszen nekem jól kellett tanulnom. Orvos szülők gyerekeként mindenki ismert a kis szabolcsi faluban, így ki volt zárva, hogy a tanulásban valami ne sikerüljön. Őszintén, nem is volt számomra ez megerőltető. Világéletemben szerettem iskolába járni, és folyamatosan tanultam. A tanulás fiatalon tart, és így sokáig kötődhet az ember a gyerekkorához - vallom még ma; nekem pedig különös kedves emlékekkel van tele ez a gyerekkor.

Később angol-francia szakos tanári diplomát szereztem, de türelem híján nem sokat tanítottam. Szerencsémre a munkába állásommal egyidőben kezdődött Magyarországon a privatizáció, és így hamar sikerült a nyelvtudásom kamatoztatni. Közben megszereztem az MBA-t is angol nyelven, és egyre lelkesebben dolgoztam.

1999-ben Szegedről Budapestre költöztem, újabb, nagyobb kihívásokat remélve. Számításaim bejöttek; a multinacionális távközlési cégnél újra csak hasznos volt nyelvtudásom, és a Szegeden, nagyvállalati környezetben szerzett ismeretek. Napi 10-12 óra munka után örömmel töltött el, hogy az állandó stresszes életnek hamarosan vége szakad, és nagy kedvvel vetettem bele magam az elsőgyerekes anyuka szerepbe 2004. januárjában. A kisfiam mellett azóta már két kislánynak is életet adtam, és az első évek alatt szinte időm sem volt, hogy magammal törődjek. De az élet nem hagyja, hogy elhanyagoljuk magunkat.

2008-ban egy kéthetes kórházi ápolás rádöbbentett arra, hogy míg folyamatosan másokat igyekeztem kiszolgálni, magamat háttérbe helyeztem, és nem vettem észre, hogy az állandó megfelelési kényszerben elfelejtettem felnőni. Egy nagy, illúziókkal, ábrándokkal teli gyerek maradtam.

Mit mondjak? Nem feltétlen hálás és kellemes érzés szembesülni ezekkel az érzelmekkel, közben tudva azt, hogy az időt nem lehet visszaforgatni, az élet megy tovább.

Így történt, hogy ennek a súlyos depressziónak köszönhetően jutottam el egy kineziológushoz. Az oldások olyan átütő eredményt hoztak, hogy hamar elhatároztam, megtanulom ezt a szakmát, és segítek a hozzám fordulóknak.

Milyen eredményekről is van szó? Pl. arról, hogy visszatért az életkedvem, tele lettem energiával, újra mosolyogtam, voltak céljaim, és nőni kezdett az önbizalmam. Hittem magamban, és tudtam, hogy képes vagyok megteremteni a számomra élvezetes munkát, környezetet.

Mára már elmondhatom, hogy teljesen kikecmeregtem a depresszióból, ám akkor sem esem kétségbe, ha néha borús napjaim vannak. Tudom, hogy képes vagyok a problémáimat megoldani, és képes vagyok a lelkesedésem is visszanyerni. Az is igaz, hogy a sikert soha nem adják ingyen, bizony fáradságos út áll mögöttem.

Köszönöm, hogy Ön is elolvasta kicsit hosszúra sikeredett bemutatkozásom, és bízom benne, hogy felkeltettem érdeklődését, és Ön is szívesen kipróbálja az általam alkalmazott módszert.

Hívjon 06/30-574-3605, vagy írjon orsi.darvas@gmail.com, szeretettel várom jelentkezését, és minden tudásommal azon leszek, hogy segítsek Önnek is céljai elérésében.