Amazing Grace – Csodálatos kegyelem avagy elragadó báj

Tegnap este lefekvés előtt megkoronázta a napom Andrea Bocelli koncertje, amit idén Húsvétkor az üres milánói dómban és a dóm előtti téren rögzítettek.

Az egész koncert mindössze kevesebb félóránál, mégis sikerült elvarázsolnia többször is. Csodálatos, felemelő.

Pont olyan, mint amilyenre ebben az embertpróbáló időben szükségünk van. Akár ahhoz, hogy erőt gyűjtsünk vagy, hogy éppen lazítsunk, de mindenképpen feltöltődjünk.

Amazing Grace. Ez a koncert utolsó dala. Lélekemelő.

A sors furcsa fintora, hogy az eredeti, XVIII. századi dallamot egy angol rabszolgakereskedő szerezte, aki igaz, később megtért.  A melódia szépségéből, bájából azonban ez kevéskét von le.

Sokat elmélkedem azon, hogy mit is tanít nekem ez a mostani helyzet; a bezártság, az, hogy a dolgok teljesen máshogy kell, hogy menjenek, mint eddig.

A kineziológia Viselkedési Barométere most is a segítségemre siet.

Elfogadás. Elfogadás nélkül semmi sincs. Elfogadás nélkül nincs következő lépcső, nincs második megálló. Csak akkor tudok továbblépni vagy egyáltalán elindulni, ha elfogadom azt, ami van.

A koronavírus jelen van az életünkben, akkor is, ha nincs jelen.

Lehetetlen figyelmen kívül hagyni, mert a napunkat ahhoz igazítjuk. Felbolydult az életünk. Emiatt változott meg a gyerekeim tanulási szokása, a munkám, az állam által meghatározott szabályokhoz kell igazítanom a bevásárlást, a lényegesen beszűkült programunkat, ami nagyjából a napi levegőzést jelenti.

Korlátozva vagyok. A kijárásomat illetően. És ezáltal mindenben.

Nehéz helyzet. Vannak, akik azt érzik, hogy elveszítették a szabadságukat.

Vannak, akik a bezártságot könnyűnek élnék meg, mert inkább befeléforduló emberek. Nekik valószínűleg az a legnehezebb, hogy nem tudnak úgy egyedül lenni, ahogy eddig, mert most például a családból mindenki otthon van, egy légtérben.

Van, akinek az uszoda, az edzőterem, van, akinek, a színház, a mozi, a koncertek, van, akinek egy kellemes étteremben elfogyasztott étel, van akinek a rokonlátogatás, van, akinek egy közparkban tett séta, van, akinek a plázában való lófrálás, van, akinek a haverokkal való sörözés vagy kártyázás, van, akinek egy utazás, van, akinek .... stb. stb. jelentette a stresszoldást, a gőz kieresztését, a felfrissülést, a töltődést, a megújulást.

Kreatívnak kell lennünk. Új lehetőségeket, módszereket, hobbikat kell keresnünk, találnunk. Muszáj. Elsősorban magunk miatt, másodsorban a környezetünk miatt. Mert ők egészségesnek, egésznek szeretnek minket.

Egyszer vége lesz. És akkor mindazzal a tapasztalattal felvértezve élhetünk tovább, amit most megtanultunk. Ha nem tanultuk meg, akkor jön a “Tanítómester Élet”, és addig nyúz minket, amíg csak meg nem tanuljuk.

Hogy legyünk türelmesek, empatikusak, toleránsak, kitartóak, és fókuszáljunk a saját életünkre. Ha az rendben van, akkor minden rendben van.

Kívánom, hogy legyen minden rendben! Önnel is, Önben is.

Szeretettel:

Darvas Orsolya