Multitasking

avagy a kevesebb a több?

Előző hírlevelemet röviden úgy foglalhatnám össze, hogy boldogságunk csak tőlünk függ, és ha képesek vagyunk a piciben meglátni a jót, és az apró dolgokból töltekezni, akkor lehet, hogy nem játszi könnyedséggel, de mindenesetre kevesebb stresszel és aggódással küzdhetjük le az elénk gördülő akadályokat, és haladhatunk szépen előre.

Miért is utalok vissza Dr. Gyökössy Endre soraira? Egyrészt nem tudok betelni velük, és nem is akarok!, másrészt pedig remekül össze tudom kötni jelen hírlevelem témájával, ami a multitasking.

Mi is a multitasking? Elnézést kérek azon olvasóimtól, akik utálják, ha ékes magyar nyelvünkben jövevény, pláne meg divatos, angol szavakat használunk. Nyelvtanár létemre abszolút egyetértek velük. De van néhány kivétel, például, ha az a szó, már eléggé átjött a magyar szóhasználatba. Én főleg azokban az esetekben csábulok el, ha nem tudok rá kifejezőbb magyar szót. Merthogy a multitaskingot így fordítanám le: egyidejűleg több tevénység végzése vagy több dologra történő koncentráció vagy talán megosztott figyelem (de ez utóbbiba a pszichológusok talán és joggal beleköthetnek, mert itt nem teljesen arról van szó)(multi=sok; task=feladat, munka; az -ing pedig egy képző).

Korunk egyik tipikus jelensége ez, és még tovább is mennék, a multitasking - amivel egyáltalán nem akarom férfi olvasóimat megbántani, sőt nagyon tisztelem és irigylem őket, hogy nekik ez nem "megy" annyira - inkább a nőkre jellemző. Illetve a férfiakra is jellemző, de a női agy jellegzetessége miatt, a nők képesek ezt magasabb fokon, urambocsá' mesterien művelni. (Egy későbbi hírlevelemben ígérem visszatérek a női és férfi agy legfontosabb különbségeire.)

Mit csinál egy nő például vacsorakészítés közben?

1. vacsorát készít (ami eleve állhat több lépésből, ha pl. nem csak a kész péksüteményt pakolja az asztalra);

2. miközben - ha van neki, - talán foglalkozik a gyerekével (esetleg énekelnek, mondókáznak, ha kisebb); vagy éppen a leckéjét ellenőrzi (pl. a gyerkőc akkor olvassa fel az olvasásleckét, íratja alá az ellenőrzőt, ha nagyobb), esetleg vitáznak (pl. a hétvégi buli utáni hazatérés időpontjáról, ha még nagyobb);

3. rádiót vagy zenét hallgat;

4. felveszi az épp akkor csörgő mobilját;

5.meglocsolja a konyhaablakban kókadozó virágot (na, jó, ezt nem minden vacsorakészítés közben.:))

6. szól a család többi tagjának, hogy jöhetnek vacsorázni;

stb. stb.

Persze a felsorolásban a túlzás nem véletlen, de gondolom egyetértünk azzal, hogy ritka az, amikor csak 1 dologra figyelünk. Ha egyszerre több feladatot oldunk meg, az látszólag nagyon hasznos, mert egységnyi idő alatt, több feladatot pipálhatunk ki. Csak azt felejtjük el ilyenkor, hogy ez a többsíkú koncentráció rendkívül fárasztó az idegrendszerünk számára, mert nagyon megterheli azt, így többszörösen tesz minket fáradttá. Arról nem is beszélve, hogy sokszor jobban csökkenti a minőségi feladatvégzést, mint azt gondolnánk, például, ami a gyerekekre való figyelést illeti.  

Mit mutat a  Multitasking a Viselkedési Barométerre lefordítva?

Megterhelt vagyok, mert túl sok a feladat, és elutasító, hisz már nem fér az időmbe több. Egy idő után nem tudok mindent elvégezni, ami nagyon frusztrál, talán irigylem is a többieket, akik jobban beosztják az idejüket, és ellenséges/kedő/ leszek. Majd teljesen elveszítem a fonalat, közömbössé válok, már nem érdekel az egész (talán rájöttem, hogy képtelen vagyok elvégezni, amit kitűztem magam elé?) és rámtör a fásultság.

Mi lenne a vágyott állapot, s hogyan tudnék átkerülni a "napos" oldalra, vagyis, hogyan léphetnék előre, úgy, hogy nyilván a feladatokat nekem kell elvégezni, de visszakapjam hozzá az erőt, és az időközben elvándorolt optimizmusomat?

Akkor tudok újra úrrá lenni feladataimon, ha azt választom, hogy saját magam számára elfogadható leszek, akár úgy, hogy felismerem és elfogadom a határaimat és nem akarok mindent azonnal/egyszerre megoldani. Ha kevesebb feladatot tűzök ki magam elé a lelkesedésem is visszanyerem, hisz rájövök, hogy jobban meg tudom csinálni, ezáltal vonzó leszek (talán újra mosolygós, jókedvű?). Ha csökkentem a magam elé kitűzött elvégzendők listáját, akkor sikerül jobban ráhangolódnom, és máris alkotóvá lépek elő, vagyis megoldom a feladatot. És utána  felteszem a listára a következőt és máris kezdem a folyamatot elölről.:))

Köszönöm, hogy e havi hírlevelemet elolvasta, kívánom, hogy újra lelkesen vágjon neki az Ön előtt álló feladatok elvégzéséhez!             

                                    Üdvözlettel:

                                                              Darvas Orsolya