Az út

Mottó: Ha valamibe belevágsz, fejezd azt be, menj végig az úton.

Jelenlegi írásomnak először a Düh címet akartam adni. Ugyanis nagyon dühös vagyok. Megint megtörtént velem, ami már többször is, és amire még csak félmegoldást sikerült találnom.

Reggel 8 órára - időpont 1 hete telefonon egyeztetve  - vártam egy kedves klienst, aki nem jött el. Becsületére legyen mondva, hogy értesített, igaz, ma korán reggel, és persze Murphy törvényei szerint, meg azért is, mert márpedig véletlenek nincsenek, az sms-ét csak 8 óra után olvastam, miután mindent elrendeztem, hogy méltón fogadhassam.

Az, hogy miért vagyok dühös nem szorul magyarázatra. Mégis szeretnék erről írni. A tényleg indokolt kivételtől eltekintve (pl. betegség, baleset),  miért is dühít és frusztrál, ha egy kliensem lemondja az oldást ?  Jelen esetben a páciens elfelejtette azt...

Minden alkalommal, amikor először találkozom oldáson valakivel kihangsúlyozom a következőket:

1. Én a módszert ismerem és tudom alkalmazni, de az kevés. Az egyén kitartásától, elszántságától, akarásától függ milyen hosszú és rögös a változáshoz, változtatáshoz vezető út. Úgy is fogalmazhatnám, hogy 50-50%-ban vagyunk benne az ügyben.:)

2. Sosem tudom előre, hogy az adott probléma megoldásához hány oldás szükséges. Azt tanultam, hogy ha maximum 4-5 oldás nem hoz jelentős változást vagy megoldást a problémára, akkor annak az egyénnek nem a kineziológia a segítség az előrelépésben, megoldásban. Viszont lehet, hogy elég már 1 oldás is. Az eddigi (5 éves) gyakorlatom azt mutatja, hogy átlagban már 1-2 oldás nagy előrelépést jelent. Ez a pár oldás több hét alatt zajlik le, nem ritka, hogy két egymást követő oldás között 6 hét is eltelik. DE - és itt lesz egyértelmű, hogy miért ezt a mottót választottam -, csak az az ember oldhatja meg problémáját, aki végigmegy az úton. (Ebben egyébként semmi rendkívüli nincs, az élet bármelyik területére igaz ez.)

Minden természetgyógyász vallja, hogy ha a lelki problémát nem oldjuk meg, a test előbb-utóbb jelez. Test-lélek-szellem szerves hármas egység, mind a három részen dolgoznunk kell a harmóniáért. Tehát nem véletlen, hogy egy adott problémára újabb oldás szükséges, és az sem véletlen, hogy mikor, mennyi idő múlva esedékes ez.

Aki eredményt akar elérni, csak úgy tudja, ha végigmegy az úton. Nem egyszerű, sokszor fájdalmas, kapjuk a sebeket/pofonokat, da ha nyitottak vagyunk, és akarjuk, akkor sikerülni fog. Röviden: ez az életünk.

Egy biztos: ez a Hírlevél azért most és ilyen tartalommal született meg, mert felszabadult egy oldásnyi időm. Tulajdonképpen hálásnak kellene lennem ezért. Köszönöm ennek a kedves kliensemnek, és várom, hogy jelentkezzen. Szeptember 1-től új helyen (Veresegyház, Rózsavölgyi u. 18-20.) várok mindenkit, aki megtisztel bizalmával és hozzám fordul.

Önnek, kitartó Olvasóm pedig azt kívánom, hogy járja végig az utat még akkor is, ha néha kedve lenne visszafordulni.

Kedves, mosolygós őszi napokat kívánok!

Szeretettel:

Darvas Orsolya